Kenzo, a virághírû tervezõ

A hatvanas évek elején fiatal japán férfi rótta Párizs utcáit, nyakában egy fényképezõgéppel. Fotózgatott, belesett a hangulatos kávéházak ablakán, a Szajna partján sétálgatott, megcsodálta a Diadalívet. Úgy tûnt, mintha egy japán turistacsoport egyik elkóborolt tagja lenne, aki egyedüllétre vágyik, hogy magába szívhassa e világváros különleges hangulatát. A híres divatházak tulajdonosai, a tervezõk, a fotósok, a szakma apraja és nagyja még nem sejtette, hogy egy napon nemcsak hogy emlékezni fognak erre a mosolygós kis japánra, hanem címlapokon fogják öles betûkkel hirdetni ország-világ elõtt, hogy „íme, a legnyugatiasabb japán tervezõ és a legjapánabb nyugati tervezõ”, aki önmagát egyszerûen csak „virágembernek” nevezi, és aki döntõ mérföldköve lett a divattörténelemnek.

Kenzo Takada 1939-ben született Himejiben. Hagyományokat õrzõ környezetben nevelkedett, s a szülõi ház nagy hatást gyakorolt késõbbi pályafutására. Édesapja tradicionális teaházat vezetett, ahol rendszeresen megfordultak kimonókereskedõk. A finom anyagok már gyermekkorában vonzották: szülei gyakran látták, amint fiú és lányka babaruhákat tervezget a kis Takada. Tehetsége és eltökéltsége családját is meggyõzte arról, hogy a divat vonala felé húz gyermekük szíve. Megengedték neki, hogy rajz és design szakra jelentkezzen, jóllehet a tanulás mellett mindvégig dolgoznia kellett. 1960-ban kitüntetéssel végezte el a tokiói képzõmûvészeti iskolát. Tanulmányai befejezése után munkáit a SOEN-díjjal jutalmazták, mely a japán divatszakma egyik legrangosabb elismerése. Huszonegy évesen már sikeres tervezõnek számított hazájában; Kenzót azonban ez nem elégítette ki. Rendszeresen tanulmányozta a francia irányzatokat, s a divat fõvárosába vágyott, hogy ott is megmérettessen. Nyugodt és kiszámítható élete lehetett volna szülõföldjén, de sóvárgó lelke arra ösztönözte, hogy kilépjen saját kis szûknek vélt keretei közül. Családja és tanárai tiltakozása ellenére Párizsba ment. Autóját eladta, néhány frank lapult csak zsebeiben, franciául egy árva szót nem tudott, egyetlen kincse volt: néhány divatvázlata. Elsõ komoly sikerét akkor érte el, mikor ’65-ben Louis Féraud tervezõ megvásárolta vázlatait. Hamar talált magának munkát; egy textilcégnél helyezkedett el, ahol folyamatosan tervezett és álmodozott! És mint a mesében, álmai valóra váltak: öt év eltelte után már saját divatüzletet tudott nyitni, és francia nyelven szólította meg kedves kuncsaftjait. Voilá! Modelljei óriási sikert arattak, és a Kenzo-butik azonnal felkapottá vált. Különösen akkor özönlöttek a vevõk, mikor az Elle magazin a címlapon hozta le ruhatervét és napjaink legforradalmibb divattervezõjének nevezte. Fényes virágmintákkal és feltûnõ színekkel ötvözött pamutruhái rendkívül népszerûvé váltak. A minták keveréséhez zseniálisan értõ Kenzo a keleti szokást utánozva több rétegben használta fel a kelméket. Korai munkáit a lezser tunikák, nadrágok és köpenyek jellemezték; és mindent virággal borított be! Õ maga rajong a virágokért, ifjúkorában gyakran lefestette õket. Minden alkotásában, legyen az egy öltözet ruha vagy illat, felfedezhetõ a természet egy-egy része. Mûvészete olyan, mint egy virágoskert, melyet a legkisebb levéltõl a legbujább bokorig értõ és szakavatott kezek terveztek meg. Élénk, vidám stílusa, amely igen távol áll az haute-couture-tõl, szinte ledöntött minden korlátot osztályok és nemzetiségek között. A mély európai lélek és divatstílus számára fellélegzés volt Kenzo színrelépése, hisz a virágok, a fák, a természet üdeségét magukon hordozó kollekciói friss fuvallattal ajándékozták meg vén kontinensünk lakóit. Legújabb kreációi szerények és szinte dísztelenek. Letisztult, egyszerû formái jelenleg is a legkedveltebb stílusirányzathoz tartoznak. 1988 óta az egész világot behálózó üzletlánca van. A mai napig is Párizsban élõ Kenzo neve egyet jelent a szépség, vidámság, virágözön, minõség és kényelem fogalmával. 

A japán kertek világa elevenedik meg Kenzo elsõ nõi parfümjében. Az 1988-ban megalkotott Kenzót a parfümök ikebanájának is nevezik. A magnólia, a gardénia és az ylang-ylang tartalmú kreációját a híres francia illatkomponista, François Caron párolta le. Üvegének formája kavicsot szimbolizál, mely a japán kert alapjára utal. 1992-ben dobta piacra a Parfum d’étét, mellyel a nyár hangulatát kívánta egy üvegfalevélbe zárni. A lefagyasztott falevél formájú üvegcsében az õszibarack, a jácint, a rózsafa, a gyöngyvirág, a jázmin, a szantálfa, a pézsma, az ámbra és a cédrus együttese oly friss, mint a nyári forróságban átsuhanó, hûsítõ szellõ. ’94-ben következett a Kashaya, melynek üvegén összefonódott növények ága-boga található. Dobozának narancssárga árnyalatával Kenzo a napra utal, ahogy az sárgás fényével és melegével élteti, érleli a növényeket és a virágokat. Az 1996-ban megjelentetett L’eau par Kenzo a friss víz és a természetes illatok foglalata. A nádhajtások, az illatos menta, a paradicsommag, a kék cédrus, a zöld orgona, az amarillisz, a vízililiom, a mandarin, a barack, a vanília és a pézsma alkotta kompozíció szinte megérteti Kenzo gondolat- és érzelem-világát. Az egyébként tartózkodó Kenzo itt mintha megnyílt volna, és mintha önmagáról, gyerekkoráról, küzdelmeirõl, sikereirõl, nehezebb-könnyebb pillanatairól mesélt volna az illatkreátornak. Mintha azt mondta volna, hogy „ezek azok a növények, melyekhez valamilyen élményem fûzõdik”. Amikor esténként a kertben üldögéltek a családdal, és mindent áthatott a zöld orgona és az amarillisz illata; vagy a kék cédrus és a nád látványa, melyet annyiszor megcsodált iskolába menet. Vagy a vízililiom, amelynek szirmait lefestette, hogy késõbb egy ruhakölteményében is megörökíthesse. Ez az illat egy kicsit az ars poeticája is. Nem véletlenül reklámozták úgy, hogy H2O+ szív = l’eau par Kenzo. Ez Kenzo szíve, Kenzo vize, mely személyiségének jellegzetességeihez is közelebb vihet minket (50 ml: 10 250Ft). Ugyanebben az évben jelent meg a Jungle, melynek üvegén egy kis elefánt ékeskedik, majd a Le Monde Est Beau (A világ csodálatos!) néven elhíresült, tavaszi virágcsokrot idézõ kompozíciója következett, melyben a japán cseresznyefavirág és a selyemfa virága illatozik. ’98-ban a fûszeres-gyümölcsös Kenzo Jungle Tigre-vel rukkolt ki, ’91-ben pedig a Kenzo pour Homme-mal. Üvege a jellegzetes nád, mely Japánban annak a férfinak az erejét és szilárd jellemét szimbolizálja, aki nem retten vissza semmitõl sem, és nem törik meg a csapásoktól. A Jungle pour Homme-ban kevésbé ismert aromákat és nemes fákat használt fel arra, hogy egy erõs karakterû, új férfiillatot hozzon létre.

A tervezõk többségétõl eltérõen Kenzo maga felügyeli illatszerei elkészítését. ’99-ben a L’eau par Kenzo pour Homme-mal a yuzu, a citrom, a lótuszlevél, a vízimenta, a zöld bors és a fehér pézsma érdekes elegyét alkotta meg, mely „méltó társa” lett a három évvel korábban megjelentetett nõi változatnak. Kenzo egyik leghíresebb mûve, a Flower by Kenzo mind külsõ megjelenésével, mind belsõ tartalmával minden idõk egyik legsikeresebb kompozíciója lett. A pipacsmotívum, mely az üvegétõl kezdve a dobozig fellelhetõ, játékos eleganciával vonul végig e minden szempontból oly különleges alkotáson. Kenzo elérte célját: valóban úgy érezhetjük magunkat, mintha egy pipacsmezõn sétálgatnánk, ahol szikrázóan süt ránk a nap, csak néhány kis felhõ fodrozódik az égen, a madarak boldogan csivitelnek, távolban a hegyekbõl bódító illat csapja meg orrunkat, valahonnan lovak nyerítése hallatszik, és az élet oly felhõtlennek és gondtalannak tûnik, hogy le is ülünk a mezõn. Hátradõlünk a pipacstenger közepén, mellettünk méhecskék zümmögnek, mi pedig az égre nézünk és gyönyörködünk mindabban a szépben és jóban, mellyel megajándékozott minket az élet. 

A hétköznapok forgatagában egy üvegbõl készült pipacsvirágszál emlékeztetni fog minket erre a békés és nagyszerû kikapcsolódást adó hangulatra. Összetevõi: bolgár rózsa, vad galagonya, pármai ibolya, kasszia, vanília, opponax, fehér pézsma, cyclosal és hedione (50 ml: 15 400 Ft). A vadonatúj Summer by Kenzo az idei nyár egyik nagy slágere. A napsütést, a jókedvet és az örömöt elraktározó illat egy mediterrán életérzést juttat eszünkbe. Szinte megelevenednek a hangulatos olasz, spanyol vagy akár görög tájak. Talán az összetevõiben erõsen domináló toscanai citrus teszi, hogy szinte magunk elõtt látjuk az érett búzatábláktól sárgálló toscanai dombokat, szinte halljuk a fák lombkoronájában cirpelõ bogarakat vagy a nevetõs pincér hangját, ahogy készségesen odahajol, hogy „pronto”, és felveszi kedvenc ételünkre, a finom tortelinni con funghi-ra a megrendelést. Talán Kenzo is Toscanában piheni ki fáradalmait, és névtelenségbe burkolózva oda bújik el a világ zajától? Nem tudjuk, de mindenesetre nyári kompozíciója újra telitalálat mindazok számára, akik szeretik a gyümölcsös-virágos, könnyedebb illatokat. 

A toscanai citrus mellett még megtalálható a citrom, a bergamott, a mimóza, az ibolya, a mandula, a borostyán, a styras fa és a fehér pézsma (50 ml: 15 400 Ft).